Az épület tájolását sohasem szabad egységesen kezelnünk, -pedig milyen sokszor látjuk azt az ingatlan hirdetésekben, hogy déli fekvésű ház, vagy dél-nyugati tájolású nyaraló,- minden helyiségnek más, és más a benapozás, illetve tájolás igénye.
A vonatkozó előírás lakószobák esetében megemlíti ugyan a helyiség alapterületének egy nyolcadát, mint a kötelező bevilágító felület minimumot, azonban ennél lényegesen árnyaltabb a kép. Az említett lakószobák esetében az északi tájolás kivételével bármi szóba jöhet, a hálók esetében szeretjük a keleti tájolást, szeretjük, ha a felkelő nap besüt az ablakon, azt ellenben nagyon nem szeretjük, ha a nyugati erős napfény felhevíti a háló falát, lehetetlenné téve ezzel a pihentető alvást. A nappaliban kifejezetten kedvező a nyugati irány, mert rendszerint délután, kora este, munkaidő után van időnk ott leülni, ilyenkor jól esnek a nap utolsó sugarai.
A konyhában szerencsés az egyenletes szórt fény, – így akár az északi tájolás,- hiszen a konyha egyfajta munkaterület, a változó fények árnyjátéka pedig nem segíti a konyhai munkát, -érdekesség, hogy a műtermeknél szinte követelmény az északi tájolás, szintén az egyenletes, szórt, közvetlen napsugárzást mellőző fény miatt,- míg a kamránál kifejezetten javasolt az északi irány.
A fürdő, és egyéb kiszolgáló helyiségek esetében nem igazán szempont a tájolás, bár nyilván egy szép fürdőszoba esetében is törekszünk arra, hogy minél világosabbak legyenek.
Lényeges, hogy mindig az adott helyiséghez igazítsuk a tájolást, és sohase feledkezzünk meg a megfelelő árnyékolásról, mert ma már alap igazság, hogy a nyári meleg ellen nehezebben védekezünk, mint a téli hideg ellen.