Amikor valaki először keres meg tervezéssel, szinte mindig van már egy elképzelése arról, milyen házat szeretne. Inspirációs képek, máshol látott alaprajzok, konkrét ötletek kerülnek elő.
Ez teljesen természetes, és sokszor jó kiindulópont is.A tapasztalatom mégis az, hogy a tervezés nem az alaprajzzal kezdődik. Mielőtt rajzolni kezdenék, mindig megpróbálom pontosan megérteni, hogyan élnek majd a házban, mit enged meg a telek, és milyen keretek között lehet gondolkodni. Ha ezek nincsenek tisztázva, a terv később szinte biztosan vissza fog fordulni. Az első beszélgetések során általában ezek a kérdések kerülnek elő.
Az életmód például sokkal fontosabb, mint elsőre gondolnánk. Nem az ideális elképzelés érdekel, hanem az, ami ténylegesen történik a mindennapokban. Otthon dolgoznak-e, kell-e elvonulni, mennyire zajos a családi élet, hogyan használják a közös tereket. Gyakran látom, hogy egy kinézett alaprajz jól néz ki, de egy teljesen más élethelyzetre készült.
Ugyanilyen gyorsan kijelöli a kereteket maga a telek is. A beépítési szabályok, a tájolás, a szomszédos épületek, a megközelítés vagy akár a lejtés mind befolyásolja, milyen ház működik jól ott. Nem ritka, hogy egy inspirációként hozott ház egyszerűen nem illeszthető az adott környezetbe, és ilyenkor inkább új alapokra kell helyezni a gondolkodást.
A természetes fény kérdése szintén korán előkerül. Nem esztétikai okokból, hanem azért, mert a tájolás alapvetően meghatározza, hogyan lesz használható a ház. Hová kerül a nappali, mikor kap napfényt, melyik helyiség lesz túl meleg nyáron, vagy túl sötét télen, ezek mind a kezdeti döntésekhez tartoznak.
A tervezésnél mindig számolni kell azzal is, hogy az élethelyzet változhat. Ami most jól működik, pár év múlva lehet, hogy átalakul. Ez nem feltétlenül jelent több helyiséget, inkább olyan alaprajzot, ami később is alakítható.
A méret kérdése szintén gyakran felmerül. Sokszor nem a négyzetméterek száma a döntő, hanem az, hogy mennyire átgondolt a térszervezés. Egy rosszul szervezett nagy ház kényelmetlenebb lehet, mint egy kisebb, de jól működő elrendezés.
A költségkeret szintén olyan téma, amit érdemes már az elején tisztázni. Nem azért, hogy korlátozza a tervezést, hanem azért, hogy reális irányba induljon el. Ugyanarra az igényre sokféle válasz létezik, de nem mindegy, milyen anyaghasználattal vagy szerkezettel.
A tervezési folyamat végül mindig együttműködés. Vannak elképzelések, amelyek működnek, és vannak, amelyekről kiderül, hogy a gyakorlatban problémát okoznának. Ezeket a pontokat közösen kell végigbeszélni.
Sokan azt várják, hogy a tervezés első lépése a rajz lesz. A gyakorlatban azonban inkább egy hosszabb beszélgetéssel indul, ahol megpróbáljuk pontosan körülhatárolni, mire van szükség. Ha ez megvan, a rajz már sokkal gyorsabban összeáll.